Hazai sci-fis mikrokozmoszunk kihagyhatatlan darabja a Mikrobi-rajzfilmsorozat, a legfiatalabb tévénéző korosztályt egy jól irányzott sugárnyalábcélzással rabul ejtő mesefolyam. A Mézga családdal (1974) egyívású, Az idő urai (1982) előfutára; ezeknél azért némileg szerényebb kivitelű, de korszerű, tanulságos történetek füzére. Dr. Botond-Bolics György írta a galaktikus kalandokat, aki tudományos munkában is számottevő (a Korunk csodája az elektroncső című diafilmet is ő jegyzi, illetve a Tv szerelők könyvét szerkesztette), és a nemzetközi fantasztikus irodalomban sem ismeretlen (munkái: Ezer év a Vénuszon, Redivius tüzet kér, illetve a nagy visszatérő Solaris együttest inspiráló Ha felszáll a köd).

A 60-as években támadt az az ötlet, hogy ideje a gyermekeket is beavatni az űrkorszakba. 1969 nyarától 41 rádiójáték készült, a világűrben száguldó Explorátor űrhajó legénységével és az agyhullámokat észlelő fedélzeti bioreporterrel, akik lakott égitesteket keresnek a galaxisban. Így az ifjúság játszva került közelségbe a kozmosszal, és annak jelenségeivel. A takarítógéppel kombinált kenyérpirító szavatossága és kezelhetősége közel korlátlan, mellyel a dühöngő űrbéli ifjúság rendesen vissza is él: kegyetlen (törés)tesztek sorát zúdítva rá. Ami még a korszellem hatása: sokszor itt is az erőszakos megoldás tűnik a legjobbnak, akárcsak az Orion űrhajó vagy Alfa Holdbázis legénysége számára.

Mikrobi egy életre kitörölhetetlen nyomot hagy, már a harci indulós zenéje is mély rétegeinkbe ivódott; lassú tételei pedig a Meghökkentő mesék és a Derrick downtempói közé simul be. Grafikája nem túl bonyolult, történetvezetései bájosak, felnőttek számára is korlátlanul fogyaszthatóak.