A történet hőse egy ötvenes, dúsgazdag nagypolgár, aki eszeveszetten beleszeret a szobalányába, s meg akarja vásárolni. Amikor ez nem sikerül, követni kezdi, sőt üldözni, kutatni álmainak titokzatos tárgyát. A lányt fürkésző megszállottsága olykor irtózatosan megalázó helyzetekbe sodorja…
ket szineszno jatsza el vagyott nőt, az erem ket oldala. feriak kepzelgese a nokrol, de jobb mint a berlin felett az eg. pompas, szorakoztato jelenetek. felejthetetlen a meztelen flamenco japan turistak elott, vagy a dugas a szerelmes ferfi elott 🙂 8as, de csak nagyfejueknek
Nálam az „erős közepes”-nél azért jóval több. Lehet, hogy a koromnál fogva egy kicsit máshogy néztem. A nő sokszor így játszik velünk, amikor ő a vágyunk „titokzatos tárgya”. És mindent, vagy nagyon sokmindent elfogadunk attól, aki rabul ejtett minket. És talán azért nem egy színésznő játssza, mert akár több nőről is szó lehet. Van benne egy sor háttérszimbólum, amin mélyebben el lehet gondolkodni. Nekem például a zsák és a filmben megjelenő egyre több zsákok azt a fokozódó terhet, nyomást jelentették, ami a férfire rakódik. Szóval nekem „erős” Bunuel film.
Erős közepes Bunuel film.
Nálam inkább ez a film a művészúr átlagjába tartozik.
Sokkal nívósabb alkotásnak érzem a Szabadság fantomját vagy a A burzsoázia diszkrét báját. Csak, hogy a ’70es éveknél maradjunk.