1941 egyik estéjén Shlomo, a falu bolondja világrengető hírekkel tér haza: a nácik a szomszédos települések összes zsidó lakóját ismeretlen helyre deportálják. Az ő falujuk a következő a listán. Az öregek tanácsa a rabbi vezetésével még aznap este összeül, hogy megvitassák, hogyan menthetnék meg a közösséget. Végtelen veszekedések után a legjobb ötlet csak hajnalban pattan ki Shlomo fejéből: szervezzék meg saját ál-deportálásukat. Eljátsszák az áldozatokat, a vonatszerelőket, a náci tiszteket és katonákat. A fellelkesült lakosok náci egyenruhákat szabnak, vásárolnak egy leselejtezett rozsdás mozdonyt, svájci rokonukat hazahívják, hogy németül tanuljanak tőle, hamis iratokat gyártanak és kocsiról kocsira összetákolják a vonatot. És egy szép napon – akár Noé bárkája – elindul a vonat a falu összes lakójával. Közben zajlik az élet: a fiatalok életük első szerelmét élik, a gyerekek önfeledten játszanak, miközben a vonat pöfög tovább. Zavaros időkben hihetetlen kalandokat él át az ember. Vajon egy egész falu képes-e végigvinni egy ilyen utazást?
A film 1998-ban a Sundance Filmfesztivál Közönségdíját, valamint a Velencei Filmfesztiválon a Kritikusok díját nyerte el.