Magyarországon náluk debütál a Generation War című német miniszéria, amely öt barát életét meséli el 1941-1945 között a Harmadik Birodalomban. A Wehrmachtba belépő két testvér, Friedhelm és Wilhelm, a zsidó vallása miatt bajba kerülő Viktor, az énekesi karrierért bármire hajlandó Gréta és az önkéntes nővérként dolgozó Charlotte sorsán keresztül kibontakoznak a második világháború hétköznapi drámái, történelemformáló eseményei és embert próbáló pillanatai.
Sokkal kifejezőbb az eredeti cím: Anyáink, Apáink.
A németek még mindig nem tudták feldolgozni az örökségüket.
De legalább próbálnak szembenézni a múlttal. Vannak, akik még mindig inkább
az önigazolásokat gyártják.
Ez egy nagyon jó háborús film. Igényesen megcsinált, kívül-belül.
A karakterek fejlődése, ami ma elvárás, elkerülhetetlen az események haladtával.
Húsba vágó, megrázó és persze elgondolkodtató.
De. Több jó, megérintő film készült az idők során a háborúkról.
Ha ezen múlna, már sehol sem öldökölnének.
Egy-egy ilyen filmet nézve sokakba felmerül, én mit tennék hasonló helyzetben?
Ez egyrészt irreális, mert
https://www.youtube.com/watch?v=WfNE73vyd-k
már nem abból az anyagból vagyunk.
Inkább azon kellene elgondolkodni, hogy minden borzalmával együtt, miért szeretünk háborús filmeket nézni?
És mit érzünk és mit gondolunk közben..?