Az ötvenes éveiben járó, zárkózott buszsofőr, Tony régóta egyedül él – szabadon, de magányosan. Már húsz éve, hogy elhagyta korábbi családját, feleségét és kislányát. Egy könnyebb szívroham után összeszedi magát annyira, hogy szembenézzen a múltjával. Felveszi a kapcsolatot régi ismerőseivel, és beszélgetéseik után elhatározza, hogy a lányát is felkeresi, de nem fedi fel előtte kilétét. Táncórára jelentkezik hozzá abba a tánciskolába, ahol a lány, Maria nagy sikerrel tanít – Tonytól örökölt különleges tehetségének köszönhetően.
Aranyos,de hiányzik a csattanó.
A kissé elcsépelt vígjátéki alapötlet ellenére vagy attól függetlenül ötletes, finom, kellemes vígjáték. Dubosc másik rendezése is ilyen – és annak is forduljon fel a szemét címmagyarítója.
Most ha mechanikusan lefordítja az eredeti „Tout le monde debout”-ot (kb. Mindenki álljon fel!) a magyarító, az mennyivel jobb, mint a „Szerelembe gurulva”? Ugyanarra a kétértelműségre játszik a tolószékre utalással a magyar fordítás is. Én még spanyolul láttam azt, ők is próbálták spanyolosítani a francia célzást: „Sobre ruedas” (kb. „Gördülékeny”)…