A humoros, érzelmes és markánsan személyes történet egy fiú gyermekkorának krónikája a hatvanas évek végéről a címbéli város zűrzavarában.
A filmet az Oscar-jelölt Kenneth Branagh írta és rendezte, a szereplők közt van az Arany Glóbusz-jelölt Caitriona Balfe, az Oscar-díjas Judi Dench, Jamie Dornan, Ciaran Hinds, és a filmvásznon most debütáló tíz éves Jude Hill. Dornan és Balfe egy szenvedélyes, munkásosztálybéli házaspárt alakítanak, akik belesodródnak a vérengzésbe. Dench és Hinds játsszák az éles eszű nagyszülőket.

7 comments

  1. Hosszú lesz… a film címe normális esetben mondjuk „Gyerekkorom Belfastban” lett volna. Ám a cím kisajátítja a korabeli zavargásokat, mindenki erre gondol mai világunkban.
    És Kenneth Branagh (aki egyébként kiváló színész) készít egy (újabb) giccses filmet hálivudnak az oszkárokért!
    A forgatókönyv unalmas, nincs tanulság, a sztori egyhangú utazás az időben (kösz Ken).
    A színészi játék amatőr, egyedül a főszereplőből lehet egyszer nagy színész, ha bírni fogja a nyomást.
    Erősen valószínű, hogy a Buddy nevet egyáltalán nem használták Írországban 1969 körül, becézésre sem.
    Továbbá a gyerekeket néhány pofon kíséretében nevelték az utcán is, nem szép szavakkal, nyilván ez ma nem
    filmesíthető meg, nem píszí. És igen, természetesen udvarolhat protestáns katolikusnak, nem vernék otthon e gondolat elfeledéséig.
    A nehezen érthető ír akcentust sokszor már a második mondatuknál elfelejtik a színészek, s van aki nem is bajlódik vele.
    Az operatőr amúgy profi, de a képek színezése agyoncsapja a filmet. Indokolatlan a fekete-fehér alkalmazása, persze ezzel akarnak nyomatékot adni a hitelességnek. A zene elmegy, szinte észre sem vehető, de nem feltétlen jellemző az ír 60-as évek végére, többször a 90-es évek köszönnek vissza.
    Apróságok: nem, nem járt a repülőtérre busz a szegénynegyed utcáin keresztül, és akkoriban csak az igen gazdagok
    tudtak utazni Anglia belső repülőjáratain, nem közönséges munkások. A kukákat nem rakták ki lefekvés előtt,
    csak az ürítés napján hurcolták át a házon ki az utcára reggel 8 órakor, mivel másnapra eltűnt/kiborult/stb. volna.
    Sok olyan tárgy megjelenik, ami 1969-ben még nem is létezett. „Ázsiai” üzlet a sarkon? Kizárt.
    A brit hadsereg részéről Scout helikopterek még nem járőröztek 1969-ben, a 30 éven át tartó zavargások kezdetekor,
    csak pár évvel később kezdték el használni (jópár le is zuhant). A filmben szereplő harci járművek egy része akkoriban
    még nem létezett, vagy nem ott vetették be őket, megmosolyogtató, hogy a katonaság háztól házig vitte a szereplőket,
    a valóságban a kerület határán, a békefalaknál hajították volna ki őket. Fontos lett volna megemlíteni,
    hogy melyik kerületben játszódik a film, mert még az írek sem jöttek rá.
    És hogy mi az igazság és valóság? Vallási fanatizmus, ira-nicra-ruc, különböző hittel és meggyőződéssel dolgozó félkatonai szervezetek, káosz.
    A kisebbségben lévő ír katolikusok akkortájt kiírtandónak tartották a protestáns íreket és viszont, mégsem nevezhető vallási háborúnak,
    inkább Észak-írország független státuszáért folyt a (politikai) harc. Ez sem jött át a filmből…
    Közelebb visz az akkori értelmetlenség megértéséhez, ha megnézed a „71” vagy a „Véres vasárnap” című filmet.

  2. @Vik: Én megnéztem a filmet, de későn olvastam a hozzászólásodat és elmulasztottam odafigyelni arra, hogy mit magyaráztak el, mit kell gondolnom. Most nem akarom még egyszer megnézni… túl friss. Elmondanád mit kell gondolnom?

  3. @Vik: és azt gondolod, amit elmagyaráztak, hogy gondolnod kell? mert ha nem, akkor nem jött be a számításuk, és lehet, hogy nem jól magyarázták el. De akkor lehet, hogy a többi néző sem azt fogja gondolni, amit szerinted elmagyaráztak. Bonyolult ez, na.

  4. Azert a szereplok kozott erdemes megemliteni meg Judi Dench-et, bar valoban nem olyan huzonev a szineszvilagban, mint Lewis McAskie. De azert talan megerdemel ennyi elismerest.

  5. 0/10, a képi megjelenítés már az elején levágta a biztosítékot nálam, külön örültem, hogy „elmagyarázzák”, mit gondoljak, ne kelljen használni az agyam. A valóság rohadtabb volt, ez maximum egy (fel nem nőtt) gyerek idővel megszépült emlékei.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük