A tizenhat éves Arturs szerelmi történetét az első világháború szakítja meg. Anyja és otthona elvesztése után némi vigaszra lel azzal, hogy beáll a hadseregbe, mert ez az első alkalom, hogy nemzeti zászlóaljakat is beengednek az Orosz Birodalomba. De a háború egyáltalán nem olyan, ahogy Arturs elképzelte: se dicsőség, se tisztesség, csak brutalitás és fájdalmak. Arturs apja és testvére elvesztése után teljesen egyedül marad, és az ígéretekkel ellentétben nem kerül sor a háború gyors lezárására, így a hazatérés is várat magára. Arturs ráébred, hogy már csak ő törődik a hazatéréssel, és hogy szülőföldje pusztán játszótér más nemzetek számára. Végül erőt merít a végső csatához, és hazatér, hogy mindent elölről kezdjen és a semmiből építsen fel újra, akárcsak újonnan született országa.