Napjaink Franciaországában járunk. Thierry korábban gyári munkásként dolgozott, de egy éve munkanélküli. Mindenáron megpróbál a felszínen maradni. Napközben a munkaügyi központban van, ahol hosszadalmas, komikus helyzeteket eredményező csoportos foglalkozások során készítik fel a munkakeresőket az állásinterjúkra. Esténként pedig jó férj és jó apa próbál lenni. Tizenéves fia, Matthieu értelmi fogyatékos, de vidám és magabiztos: éppoly elszántsággal küzd egy boldogabb életért, mint kitartó és eltökélt apja.
💖
@petya
Kanadában kb. ötszáz dolcsit kapnak személyenként a hosszútávú munkanélküliek. Ebből itt nem lehet megélni. Kell minimum 1500 havonta és nyomorogsz. Kétlem, hogy a franciáknál jobb lenne a helyzet. A jóléti államok haldoklanak, nagy a munkanélküliség és százezrével hozzák be a harmadik világi migránsokat.
Szetem a lassú, apránkánt kibontakozó történeteket, a szokásosánál mélyebb jellem-ábrázolásokat, az apró részleteket… és ez a film majdnem jó, de mégsem, mert olyan gyorsan vége lett… nem maradt semmi utána, csak a kilátástalanság…
Kicsit hasonló alapállású, mint az Én, Daniel Blake, csak ez nem olyan ütős, de aki volt munkanélküli, vagy az állami bürokrácia útvesztőjében az értékelni fogja, hisz láthatjuk benne, hogy ebben a tekintetben nyugaton se jobb a helyzet, csak azért ott van egy tisztességes szociális minimális járadék, amit itt sokan fizuként is díjaznának, ott meg amiatt sírnak …