A csinos, okos és gazdag Emma Woodhouse riválisok nélküli fáradhatatlan méhkirálynő az ő álmos kis városában. A társadalmi osztályok nyűgeinek és a felnőtté válás kínjainak eme sziporkázó szatírájában Emma össze nem illő párok és romantikus botlások közt manőverezve találja meg a szerelmet, amely végig ott volt az orra előtt.
Negyed óra után feladtam! nem hiszem, hogy Jane Austin finom humorába beleférne a főhősnő amint a cs*pasz f*nekét melengeti a tűznél. A többi szereplő kigúnyolásáról nem is beszélve.
Elnézést a kemény hangvételért, de gyalázat amit a regénnyel műveltek.
Két kedvencem is játszik a filmben, ami olyannyira rossz, hogy még az ő játékukat sem lehetett élvezni.
Nagy csalódás a film.
Az egyetlen szerethető megfilmesítés a 2009-es. Emma karakterét eddig egyedül Romola Garai tudta hitelesen alakítani, ahogy a többi szereplő is zseniális volt (Jonny Lee Miller, Michael Gambon, Tamsin Greig,…)
Egy fokkal jobb,mint a Gwyneth Paltrow – Toni Colette féle változat,de ez még mindig csak a nézhető kategória,legalábbis nálam!