Bomba robban az egyik legrangosabb New York-i múzeumban. Kevesen élik túl a merényletet: egy 13 éves srác édesanyja meghal, ő azonban kijut a romok alól – és magával visz egy 17. századi németalföldi festményt.
A félig elárvult fiú attól kezdve mindenhova magával viszi a képet: egy ideig részeges apjával tart Las Vegasba, azután jómódú nevelőszülőkhöz kerül, később műtárgyakat hamisít, zsarolásba keveredik és egy nemzetközi műtárgycsempész banda is üldözőbe veszi…
De bárhová vetődik, jó és rossz emberek között, saját jó és rossz tettei nyomán mindig vele marad Az aranypinty… és befolyásolja az életét.
Aki nem szereti a mai (amerikai) filmgyártást és valamit hiányol a filmekből, annak tetszeni fog. Nem rétegfilm (nem művészfilm), de nem mindenkinek való. A zene is jó. 40 felett (alatta is) sokaknak tetszhet. Nekünk is.
Bár a történetvezetés a mai filmekhez képest lassú, viszi magával az embert; jó a dramaturgia, van jellemfejlődés, a színészek (különösen a fiatal Theo) jók, a rendező kiválóan tette a dolgát és – bár nem egy természetfilm,- de az operatőr is.
Érdemes megnézni,egy mesteri alkotás.
Aki ertekeli a jo filmeket, az feltetlenul nezze meg
Nézzétek, meg! De azért elötte az elözetest is, mert erre rá kell egy csöppet hangolódni.
Aki szereti a részletes,lassú,melankolikus történeteket,annak ajánlom.Érdekes film,engem lekötött és tetszett a story.Nézzétek meg!
Nagyon érdekes történet!Aki nem szereti a lassú filmeket,azoknak nem ajánlom,de mindenképpen érdemes megnézni,elsősorban ínyenceknek! 🙂