Ebben az 1964-es filmben egy egyéni lázadás krónikáját követhetjük nyomon. Eltűnik egy taxisofőr, akit leütöttek a támadói. Ám nem a manapság sajnos divatossá vált rablásról van szó. A nyomozás során kiderül, hogy a helyzet fordított. A taxis a bűnös. A vétke: házasságszédelgés.
A nyomozást vezető rendőr őrnagy (Pécsi Sándor) nem érti, hogy a végül megkerült, cseppet sem jóképű sofőr miként tudta levenni a lábáról azt a hét(!) hölgyet, akik mind hősünk menyasszonyának vallják magukat. Aztán hiába próbálja meg eltanulni és alkalmazni a trükköt, neki nem megy a csábítás. A csábítás trükkje ugyanis az, hogy belülről érezze szabadnak magát, aki hódításra vállalkozik. Egyenruhában, s nős férfiként nem megy a dolog. A végére aztán – mintegy büntetésül – taxisunk is elveszti a függetlenségét. Ha már az ország, a hazája nem lehet független, miért épp ő maradjon az. Be kell vonulnia – nem a börtönbe, hanem valami olyasmibe, ami számára talán még fogságnál is rosszabb: a házasság révébe. Bár, ahogy elnézzük, nem lesz rossz dolga ott sem, mert kénytelenségből cserbenhagyott, „özvegy menyasszonyai” előbb-utóbb gondoskodnak erről.