Zizu imádja a futballt. Húsz évet átfogó dicső pályafutása befejeztével is a játék rabja maradt, annak a játéknak, amely 20 éve megbabonázta a hátrányos helyzetű marseille-i kamaszfiút. Cseppet sem könnyű gyerekkora sokat segített neki abban, hogy felkészülhessen a rá váró nehézségekre. Megtanult álmodni, és megtanulta, hogy az álmokat akkor sem szabad feladni, ha az élet kissé „bekeményít”. Ám Zizu talán egyetlen gyengéjét, kissé heves vérmérsékletét is a küzdelmes gyerekkornak köszönheti: ha provokálják, képtelen visszafogni magát, így aztán a világbajnoki döntők történetében is „rekordot döntött”. Ő az egyetlen játékos, akit a hosszabbítás során kiállítottak.