Barbara (Louise Bourgoin) és Nicolas (Pio Marmai) egy csendes téli estén találkoznak először, a fiú munkahelyén egy párizsi videotékában. Kapcsolatuk nagyon hamar szárba szökken olyannyira, hogy megfékezhetetlen szerelmük, összeköltözésük után rövid idővel meghozza gyümölcsét, a legszebb dolgot egy pár életében.
A kilenc hónap alatt Nicolas új munkát keres, babaszobát fest, és gyerekbútorokat szerel. Ugyanakkor Barbara minden erejével készül az anyaságra és régi álmához hűen elkezdi írni élete első könyvét. Gyermekük megérkezése után mindkettejükben komoly kérdések vetődnek fel: Vajon lehet e, ugyanolyan hévvel folytatni egy kapcsolatot, miközben gyereket nevelnek? Vajon várnak e minket még a barátok a péntek esti buliban? Vajon lehet e, az álmaink után menni, miközben egy csecsemő várja, hogy tisztába tegyék? Vagy egy egészen új életet kell kezdeni?
Egyebkent Jozsef, ez a ferfiakra is igaz. Legalabbis nalam biztosan. Ket gyermek, az asszony nalam is a 3. helyre kerult, onnan kezdve mar nem o volt a legfontosabb az eletemben. Nem csak az anyaknal mukodik ez igy, hanem az apaknal is.
Nem volt ez egy rossz film! Az anyasággal kissé megváltozik a férfi helyzete. Azelőtt ő állt az első helyen, de a gyerek megszületésével egy hellyel hátrább csúszik a ranglétrán, Minél tobb gyerek van annál hátrább! Ez igy van, ezt meg kell szokni. Aki ezt nem veszi figyelembe ne, is akarjon gyereket! A film ezeket nagyon hitelesen adja elő. érdekes volt ezt megnéznem, mert felidézte az átélteket. Nagyon jól éltem meg ezeket, készültem is rá, tehát nem volt meglepetés. Minden mai fiatalnak meg kellene néznie ezt a filmet, hogy tudja mi vár rá!