Karácsony Benő legismertebb, leghíresebb regénye, a Napos oldal 1936-ban született. Főhőse Felméri Kázmér, kezdetben kényszerű hivatalnok, majd botcsinálta molnár és tehetséges szobrász, aki sajátos életszemléletével, a lehető legteljesebb belső szabadságban éli az életét a kor jellemző miliőjű kisvárosának jellemző figurái között. „Ami a világnézetet illeti, alapjában véve kevésre becsültem. Köteles szellemi zászló… amit mindig ki kell dugni a padláslyukon, ha jön valaki. Jobban szerettem csupasz zászlórúd lenni, amelyen a játszi szél nem lebegtet semmiféle gyermekes lobogót. (…) A világnézet intézményével szemben nem bölcsességből, hanem egészségből voltam közönyös. Szerettem a napot, a varjakat, a hegyeket, a topolyafákat, a virágzó szamárkórót és több effélét, de azt a kancsalságot, amelyet világnézetnek neveznek, ó ezt múló és értéktelen dolognak tartottam. Ma is az a nézetem minden világnézetről, hogy az úgy nézi a világot, mint mi a holdat: mindig csak egyik oldalát látja, és halvány gőze sincs arról, hogy mi történik az érem másik oldalán. Ami engem illet, én szeretek az érem mindkét oldalára rákacsintani” – mondja, s eképpen élve az élet „napos oldalán”, a derű, a humánum, a szolidaritás, az ember- és természetszeretet mai napig egyik legtöléletesebben megformált alakja a magyar irodalomnak