Egy katasztrofális első randi után Nicole és Max megfogadják, hogy inkább elfelejtik egymás telefonszámát. Viszont a sors furcsa fintora, hogy a viccesen össze nem illő Nicole és Max a kutyáik miatt arra kényszerülnek, hogy felelős társszülőkké váljanak, de végül maguk is megtalálják a szerelmet.
Ha nem lenne az az első jelenet az állatorvossal, az ütődött amerikai humorral tűzdelt részletek elhagyásával a helyes kis King Charles-on kívül nem nagyon van mit nézni a filmen.
Nehéz jót írni a filmről, vígjátéknak nem vígjáték, én nem tudtam rajta röhögni, romantikusnak nem romantikus, ha csak a veszekedések nem számítanak annak. Klisék tömege, meg két ember, akinek borzasztó nehezére esik kilépnie a komfortzónájából. De tudjátok mit? Nekem valahogy mégis tetszett ez a ‘kiskutya’ szerelem. Megvettem. 😀